Végre, végre, végre itt az eper. Na persze nem a rettenetesen messziről érkező, útközben érlelt, ízetlen óriás génmutációkra gondolok, hanem a friss, illatos, hazai, egészséges eperre.
Ázsia és Európa dombos vidékein már az ókor elején ismert volt az eper vad őse, a szamóca. Rómában például szépségmaszkot is készítettek belőle. Az erdei szamócát a középkorban telepítették először a kertek végébe, s trágyázással a hozamát is próbálták fokozni. A reneszánsz korra óriási népszerűségnek örvendett, ekkor már tejszínnel tálalták a hölgyeknek és borral az urak számára.
Az eper érzékeny ínyencség, ezért a legjobb, ha vásárlás után azonnal felfaljuk. Ha erre még sincs mód mosatlanul tálcára vagy szűrőbe borítva tegyük a hűtőbe és csak közvetlenül evés előtt mossuk meg, alaposan folyóvízzel. Előtte azonban vegyük ki a hűtőből, s hagyjuk rövid ideig szobahőmérsékleten, hogy fenséges illata jobban érvényesüljön. Sose hagyjuk, hogy az eper vízben álljon, ugyanis így elveszíti aromáját, értékes vitaminjait és helyette vízzel szívja tele magát!
Az eper szervezetünkben hisztamint szabadít fel, így az arra érzékenyeknél allergiás reakciót: legtöbbször csalánkiütést válthat ki. Két éves kor alatti babánknak így semmiképpen ne adjunk még belőle.
Számunkra azonban itt az idő, hogy az eperből nyert vitaminokkal és ásványi anyagokkal töltsük fel a szervezetünket. 100 gramm eper 60 mg C-vitamint rejt magában, s ezzel a gyümölcsök között dobogós helyet érdemel. Az eper ráadásul alacsony energiatartalmú: 100 grammja csupán 35 kalóriát tartalmaz. Íze pedig csodás. Vas-, kalcium- és magnéziumtartalmával gondoskodik szervezetünk ásványi anyag-egyensúlyáról, így önmagában is tápláló, könnyű étkezést tesz lehetővé. Ugyanakkor tejjel nagyszerű turmix keveredik belőle.
A süti az csokis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése