Egy meleg júniusi szombat reggelen, amikor már 25 fok volt a lakásban megjelent Turi, jelen esetben az eszkimó kisvakond. Fürdőköpenyben, sízokniban, papucsban, polár sálban és gyapjú téli sapkában, hogy iglut építsen az anya ugrálókötelével átkötött kanapépárnákból. Az eszkimó vakond mellett látható papírzacskóban Turi személyes holmija vonszolódik. Konkrétan pár autó, csavarhúzó, törölköző, fogkefe és fogrém (nem véletlen: az egyik nagymama fogorvos, a gyerekbe mélyen elültetve a fogápolás fontossága :-)))
Egy másik kreatív napon a nagy csendben eljátszó gyerek (ilyenkor tuti rosszban sántikál) fodrászatot nyitott a fürdőszobában. Első körben rajzolt egy cégért (kevésbé felismerhető fésűvel és ollóval), amit sikeresen kiragasztott az ajtóra.
Bevizezte a haját, majd sárga kis papírvágó ollójával levágott egy tincset a hajából, amit az eset leleplezése után jóval később az esti fürdésnél találtam meg a kád szélén (volt esze elrejteni). Az ollót a fürdőszobai kis szekrényen hagyta, pár levágott hajszálat pedig a csapban, innen lett nekem gyanús a dolog.
A mostani hányós vírus Ábelt sem kímélte, igaz szerencsére egy nap alatt legyőzte, de addig is a reggeli hányások után lavórral az ölében nézhette az ágyunkból mostani egyik kedvenc filmjét (a 101 kiskutya mellett) a Reszkessetek betörőket, ami izgalmas tettekre inspirálta.
Egy unalmasnak ígérkező csütörtöki délután felfegyverezte a lakást a betörők ellen. Az akciót székre és komódokra vagy mint a beismerő vallomás után kiderült a komódokon kisszékre mászva (!!!!) (így elérte a karnist is...) valósította meg egy távcső, mérőszalag, cérnák, fakard, a varrósdobozomból származó pár gomb és gyöngy, apa öve, egy fapajzs egy plüss véreb, pár madzag és játék repülőgépek segítségével, míg a gyanútlan, éppen Ábelre vigyázó nagymama a konyhába tartózkodott.
Én éppen akkor értem haza, mikor is a mérget (értsd: folyékony szappanos vizet) keverte egy kislábosban a fürdőszobában. Totális védelem alatt a lakásunk.....
Ezek után már csak egy szabadtéri játékkal színesíteném az amúgy sem unalmas felsorolást. Ennek az elfoglaltságnak a neve: dagonya. Ez egy genetikailag kódolt vonzalom a sarazás iránt. Az én családomból Dóri húgomnál van ilyen mutáció ő 10 évesen művelte ugyanezt a Szentendrei szigeten, a Duna partján. Ellentétben velem, aki inkább balettcipőben függönnyel (=hosszú csipkés fátyol) a fejemen és nagymamám által varrt királylány ruhában babáztam. A rejtőzködő gén Dóri után a kis unokaöcsben (na mondjuk ő aztán még fiú is hozzá) Ábelben tört elő újra, aki a vidéki nagymamánál a kert végében található bokrok mögé rejtőzködve, a föld hosszan tartó locsolása után sáremberként tört rá az éppen napozó anyukájára. A kép önmagáért beszél:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése