Bár a gyerekek elvileg ki nem állhatják, én nagy rajongója vagyok. A friss és zsenge gyalult tökből ilyenkor nagyon sűrűn készítek főzeléket. Ábel természetesen minden nyár elején kijelenti, hogy ő bizony nem szereti, de erőszakos anyja csak megkóstoltatta vele, ami után idén is kijelentette, hogy „jé ez finom”. De még mennyire: hagymás alapon megpárolva, friss tejföllel és teljes kiőrlésű liszttel habarva, illatos kaporral fűszerezve ízletes, könnyű egytálételt készíthetünk belőle.
A tök őshazája India és Kína lehetett, onnan került Európába. Szára több méterre elfut a talajon, fénykedvelő, az árnyékot nem szereti, és az alacsony hőmérsékletet sem tűri jól. A főzőtök megérve halványsárga színű. Rokona az uborkának, a patisszonnak és a cukkininek is.
Levében szerves nátrium és só található, amiket a máj nagyon jól tud hasznosítani. A cukorbetegségben szenvedőknek ajánlott a nyers tök fogyasztása, mivel a só és a nátrium a vérbe felszívódik, és ezzel egyidőben csökken a vér cukortartalma.
A főzőtök fiziológiás értékei elmaradnak ugyan a többi zöldségfajétól, mivel fehérje-, zsír-, és szénhidráttartalma csekély, viszont fontos értéke a kiváló rostanyag és a biológiailag tiszta víztartalom. A termésben található magvak gazdagok fehérjében és esszenciális zsírsavakban, de található bennük még fitoszterol, E-vitamin, szelén, mangán, réz és cink is.
A tökből a hagyományos főzeléken kívül készíthetünk még levest vagy töltött tököt is. Vásárláskor bizonyosodjunk meg róla, hogy zsenge. Ha a tök szára friss, akkor nyugodtan megvehetjük.
Ja, és a főzelék 20 perc alatt kész is van, nálunk ez volt a hétfőn a vacsora :-))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése