A Vuk játszó után, pedig irány a hegytető:
De az igazi móka csak ez után következett. Elsétáltunk a Citadellához, ahol igazi férfias "játékokat" találtunk. Bár háborúellenes női lelkem kicsit viszolygott a kiállított légvédelmi ágyúk láttán, de ha már csak kültéri gyerekjátéknak használjuk ezeket a vad gépeket, akkor ez már egy jobb világ, ám legyen.
Ábelt viszont teljesen lenyűgözte az összetett műszaki szerkezet: vizsgálta, tekerte, forgatta, mászókázott rajta majdnem másfél óráig. A légvédelmi ágyú bizony sokkal izgalmasabbnak ígérkezett Vukéknál....
Közben én a szomszédos páncéltörő ágyú szélén ücsörögtem. Remek látványosság voltunk a külföldi turistáknak, így számos fényképre kerültünk rá. Ugyanakkor mivel én teljes mértékben ráértem számos turistát fényképezhettem le a légvédelmi ágyúval, már akiket nem zavart, a "hungarian little boy", akit nem lehetett elvontatni az ágyútól.
A nagy fényképezkedésen felbuzdulva Ábel is készített pár képet, a számára leginkább lényeges dolgokról, mint: kövek, célkereszt és anya :-))).
Az aktív délutánt végül egy laza csúszdázással zártuk a Gellért-hegy lábánál, míg Miki értünk nem jött és össze nem szedett minket.
Ismétlés mindenképp szükséges!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése