Feljegyzések 2011. Karácsonyán

Idén az egyik adventi elmélkedés felvezető gondolatában hallottam azt a hasonlatot, ami az évről évre ismétlődő ünnepeinket felfelé ívelő spirálhoz hasonlítja. Igen, próbálunk minden évben egyre szebb, jobb és minőségibb Karácsonyt varázsolni magunk köré, s hogy jövőre még jobban sikerüljön, idén sem árt levonni a tanulságokat.

Az én első, Mikivel közösen töltött Karácsonyom hatalmas baklövése a december 23-án másfél kiló lisztből készült legalább 500 db kőkemény mézeskalács volt, ami szó szerint beterítette az akkor 44 négyzetméteres lakásunkat. A mézeskalácsok menedzselése elvette minden erőmet és energiámat. Tanulság:  jó és bevált receptből legalább két héttel Karácsony előtt érdemes megsütni őket. Fémdobozban remekül elállnak, persze azért rájárni sem tilos.

A következő évben már terhes voltam Ábellel, viszont még csak az első harmadban jártam, így én gyomorégéssel, hányingerrel és leírhatatlan fáradtsággal küszködtem. Rutintalanságunk azon a Karácsonyon is érződött: én konkrétan semmit sem csináltam, Miki az utolsó pillanatban beszerzett egy nagyon kicsi, nagyon olcsó lucfenyőt, amit úgy emlékszem fel sem díszítettünk. Viszont óriási öröm volt a családban mikor egy 8 hetes ultrahangkép kíséretében boldog Karácsonyt kívánt mindenkinek az első úton levő kis unoka.

A Karácsony egy öt hónapos anyatejen élő babával sem egyszerű, főleg ha mindhárman főszereplői vagyunk a város másik felén található templom Betlehemes játékának. A fellépés remekül sikerült, és igazán karácsonyi hangulat lengett minket körül, amit én a szentestére szánt szarvashússal próbáltam volna fokozni. Azt hiszem a vadat este 11 órára már egész puhára sikerült párolni, de addigra már talán nem is voltunk éhesek. Mindenesetre megfogadtam, hogy a következő évben Szentestére csak is annak a bizonyos kapitányainak a halrudacskáit fogom elkészíteni 15 perc alatt. 

Szóval évről évre egyre jobbak és felkészültebbek vagyunk, bár mindig úgy érzem, hogy kéne még egy nap. Tavaly például, mivel Ábel ebéd után csak későn aludt el, délután a fadíszítéssel csúsztunk el nagyon. De sajnos az ajándékcsomagolást is sikerült 23. estére időzítenem, így éjjel 2-ig csak csomagoltam. De idén úgy érzem már 80%-os a sikerarány!

Sikerek 2011-ből:

• A mézeskalácssütést és a nagytakarítást sikerült az adventi időszakban letudnom
• A menüt is jó előre megterveztem és már így vásároltam be
• Nincs is jobb, mint egy egyszerű, császárszalonnás rakott túrós tészta 24-én ebédre
• Az ajándékok már egy héttel Karácsony előtt becsomagolva rejtőztek az ágyunk alatt (ja és már november végén elkezdtem megvenni őket, nem úgy mint pár éve, az utolsó pillanatban...)
• Mivel én is részt vettem a fenyőfa kiválasztásában, idén végre egy tisztességes méretű és formájú fával rendelkezünk, megfelelő mennyiségű dísszel
• Míg a fiúk a Betlehemesen voltak, igaz feszített tempóban, de sikeresen feldíszítettem a fát és aládobáltam az ajándékokat
• Mivel Ábel nagyon jó kisfiú volt, az egész család angyalkáinak köszönhetően minden kívánsága teljesült: Playmobil sárkányvár, poliptámadás: tutajjal és polippal, Bear Grylls: A vadon törvényei könyv, iránytű, dinamós zseblámpa, Rumini társasjáték, Bionicle legó gladiátor, a klasszikus Micimackó film és Simmy a kis teknős kalandja DVD, vasalós gyöngyjáték geometrikus formákkal, új trafó és egy világító lámpás mozdony a villanyvasúthoz, golyópálya 50 db üveggolyóval és egy roller. Mindezt szépen elosztva a három napra, merthogy az angyalkák minden rokonhoz vittek ajándékokat.
• Miki készített  Ábelnek egy gyönyörű saját készítésű, titkos térképet a közös három kismalacos esti meséjükhöz
• Nagyon jó volt a hármasban otthon töltött karácsonyozás után már negyed 6-kor a nagy családdal, Bálint unokatesóval ( végre nem Ábel az egyetlen kisgyerek a családban) karácsonyozni és pisztrángot enni a szüleimnél
• Nagyon finom tejszínes újhagymás csirkét sütött Miki (!) 25-én, én pedig fenséges marhahúst barnamártással és mélyhűtött áfonyából szuper áfonyaszószt hozzá 26-án, jövőre talán újra megpróbálkozhatok a szarvassal

Kihívások jövőre:

• Nem kifárasztani magam decemberben a végkimerülésig...
• Maximum egy komplett Karácsonyi menü, különben a mennyiség és a túlvállalás az én közérzetem rovására megy...
• A 25g vaj, nem 250g, ami miatt egy egész tepsi vagyont érő dióból készült mézzel édesített, igazi bio kakaóporból készült csokimázas gluténmentes édesség landolt a szemetesben. Így jár aki kialvatlan és rohan...
• Bár egy jól időzített zuhany és egy alkalmi smink csodákra képes, az azért nem járja, hogy 24-én 15 percem maradt arra, hogy kiégett cselédlányból ház úrnőjét varázsoljak magamból. És jövőre nem fogok körömlakozással szórakozni, hanem elmegyek egy profi manikűrre, ennyit igazán megérdemlek!

És egy karácsonyi kívánság:

Olyan jó lenne még egy csillogó gyerekszempár jövőre mi karácsonyfánk alá is....