A gyógyteák az adventi időszakban és az ünnep napjain sem hagynak cserben minket, varázslatos illatukkal és aromájukkal még inkább fokozzák az ünnepi hangulatot, az egészségünkre gyakorolt hatásukról már nem is beszélve. Egy saját készítésű karácsonyi teakeverék szép ajándék lehet barátainknak, családtagjainknak!
Egy kifejezetten karácsonyi ízvilágú teához a következőkre
lesz szükséged: egy kis gyömbér, fahéj, szegfűszeg, szárított és apróra vágott
narancshéj, alapnak pedig fekete- vagy zöldtea. A hozzávalókat jól szárítsd ki,
és egyenlő arányban keverd össze, majd tedd fémdobozba, hogy aromáját és illatát megőrizze!
Most pedig lássuk, mit tudnak az összetevők!
Gyömbér
Dél-Kínában és Indiában már ősidők óta ismerik a gyömbért, amely valamikor
az időszámításunk kezdetén jelent meg Európában, ahol hamarosan igen ritka és
drága áru lett. A hagyományos indiai
ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is
erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. A kínai tengerészek
gyömbérgyökeret rágtak tengeribetegség ellen. A középkori Itáliában a gyömbér
az időskori boldogság biztosítéka volt, mert fokozza a szexuális képességeket.
Angliában gyomornyugtató italokat és sört készítettek a gyömbérből. Utóbbi
előfutára volt a világos gyömbérsörnek, melyet ma is ajánlanak hasmenés,
émelygés, hányinger ellen. Afrikában is, mint szexuális erőt növelő
afrodiziákum terjedt el.
A
növény gyökértörzse adja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert.
Cukrot, gyantát és keményítőt is tartalmaz.
Mint gyógynövény, hihetetlenül
széles skálán mozog a felhasználhatósága!
Japánban gyömbérszeleteket
adnak az étkezés egyes fogásai között a szájpad
megtisztítására és az emésztés
javítására, mivel a gyömbér serkenti az emésztőnedvek kiválasztását, így
könnyebb lesz az emésztés, és az étvágyat is növeli.
A kínaiak több mint 2000 éve használják a gyömbért szíverősítőnek, fejfájás elmulasztására,
valamint általános immunerősítőként,
de kezeltek vele megfázást, influenzát,
reumát, izomfeszültséget is.
Az
európai orvosok manapság már egy sereg betegségre ajánlják a
gyömbért. Többek között emésztési
zavarra, légzési nehézségekre, menstruációs
görcsökre, torokfájásra. Ízületi gyulladás kezelésénél is
használják, mivel gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz és csökkenti a fájdalmat.
Segít a másnaposság
leküzdésében, csökkenti a hányingert.
Nagyon jó memóriajavító, kiélesíti az
érzékeket. Támogatja a fáradt szervezetet, segít idegkimerültség esetén.
Növeli a szexuális vágyat.
A téli betegségek megelőzésére is
javasolható, mivel segíti a szervezetet
a kellő testhőmérséklet elérésében, a fázós végtagokat felmelegíti, ugyanakkor
lázcsillapító hatású és csökkenti az
izzadást is. Torokfájás, mandulagyulladás
esetén is kiváló gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító szer. Melegítő
hatása miatt felhevíti a melankolikus,
hűvös, szomorú természetet.
Klinikai kísérletek azt is kimutatták, hogy
a koleszterinszint, a magas vérnyomás csökkentésében és a szívinfarktust
kiváltó belső vérrögképződés megelőzésében is segít, mivel hatásos növényi
véralvadásgátló.
Az illatszeriparban is igen
kedvelt a gyömbér, olajának szép élénkzöld színe, pikáns, fűszeres illata van.
Általában férfiparfümök alapanyaga. Mivel nagyon jó vérbőségfokozó, segíthet a
naracsbőr és a visszértágulatok kezelésében is.
Friss gyömbérteához hámozz meg egy kb. 3-4
centiméters gyökeret, reszeld le vagy vágd apró kockákra, majd forrázd le.
10-12 percig hagyd állni, majd mézzel, citrommal ízesítsd! Fél liter teához kb.
2 dkg friss gyömbérre lesz szükséged.
A gyömbérrel
azonban bánj óvatosan, mert ha túl sokat használsz belőle, vagy sokáig hagyod
ázni előtérbe kerül csípős íze. Várandós kismamák viszont kerüljék, mivel a
fahéjhoz és a szegfűszeghez hasonlóan fájáskiváltó gyógynövény!
Fahéj
A jóízű, édeskés,
finom illatú fahéj Kínából és Srí Lanka-ból származik. A fűszert egy vadon élő 10–15
méter magasra növő trópusi fa kérgéből
lehántással nyerik.
Vágott darabokban,
vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, nyálkát, gyantát, cukrot,
keményítőt és fahéjaldehidet tartalmaz.
Mintegy 300 éven
át harcoltak egymással a portugálok, a franciák és az angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának
megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is
követelt. A Fűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza,
ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot
és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió
és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18.
század végén már hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok
valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását,
ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott
belőle. Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer, hazánkba a 15. században
érkezett el.
A gyógyászatban
emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj segíti a vírusok, baktériumok és
gombák elpusztítását. Antiszeptikus és görcsoldó hatása régóta ismert. Fokozza
az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Fertőtlenítő hatóanyag
tartamának köszönhetően a gyomor és a bélcsatorna fertőzései és légúti
fertőzések ellen egyaránt használható, csillapítja a köhögést. Fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt.
A fahéjat őrölt és
egész állapotában is fénytől, idegen szagoktól védett, száraz, sötét helyen, jól
zárható edényben tárold.
Teakészítésnél nem
érdemes az őrölt változatát használni, mivel az így szinte porszerű fűszert
lehetetlen tökéletesen leszűrni. Inkább vegyünk egy fahéjrudatat, amit
húsklopfoló segítségével törjük kisebb darabokra, majd csészénként egy-két
teáskanálnyi fahéjat forrázunk le és hagyjuk legalább 20 percig ázni.
Szegfűszeg
A kellemes
illatú fűszernövény a
mirtuszfélék családjába tartozik. A 15–20 méter magasra is megnövő, meleg és
vízigényes növény levelei örökzöldek. A halványlilás-rózsaszínű virágai, amiből
a fűszert készítik a hajtások csúcsain nyílnak. A zsenge bimbókat pálmalevélbe
csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók
a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név.
A szegfűszeget már az ókori
Kínában ismerték. Az ősi Kínában a császár előtt megjelenő udvaroncok
szegfűszeggel illatosították leheletüket. A XVIII. századig csak őshazájában
termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Manapság főleg
a trópusi Afrikában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztik.
A fűszerben található illóolaj antibakteriális
és gyenge érzéstelenítő hatású. Legtöbbször a szájüreg, a gyomor és a
bélrendszer fertőtlenítésére alkalmazzák, de kiváló gyomorerősítő is. Feszültség,
impotencia, kimerültség, fogfájás, izomgörcs, megfázás, légúti megbetegedések,
reuma esetén is jó orvosság, ugyanakkor rovarriasztásra is alkalmas. Főzete enyhíti csípések okozta viszketést. Nagy
mennyiségben fogyasztva viszont erős nyálkahártya irritációt válhat ki!
Egy csésze teához darálj le, vagy
törj össze mozsárban 2-3 db szegfűszeget, majd fekete- vagy zöldteába keverve
forrázd le.
Ennyi gyógyító hatás, és
varázslatos íz megismerése után nincs más dolgunk, mint ízlésünk szerint
elkészíteni kedvenc karácsonyi teakeverékünket, megbolondítva egy kis szárított
narancshéjjal!
Írta Réka a cikk a mindmegette.hu oldalon jelent meg