Tele van az ország a bodza most nyíló, illatos, különleges ízű, vajszínű
virágaival. Hétvégén én is szedtem. A szépen kinyílt, de még nem hulló szirmú
virágokat érdemes begyűjteni a friss levegőjű vidékekről.
Bár lehetne belőle szörpöt készíteni, vagy a XIX. század
kedvelt csemegéjét bodzafánkot sütni (azaz tojásba és lisztbe forgatni és forró olajban hirtelen
kisütni, majd fahéjas mézzel ízesíteni) én idén eléggé leegyszerűsítettem
a bodzázást:
A virágokat üvegkancsóba tettem, felöntöttem vízzel és áztatom. Néha leszűrök egy-egy pohárral, beleöntök egy kis
citromlevet és máris kész a bodzás limonádé. A cukor egyáltalán nem hiányzik
belőle.
A maradék bodzás vízből pedig
holnap jégkockát fagyasztok, így hetek múlva is érezhetjük a különlegesen finom ízt.
Sari tanácsát követve:
Ha tiszta helyen szedted, ne mosd meg, elég lerázogatni a bogarakat. A mosással a virágpor nagyrészét is kimosod belőle. Ez általában minden virágra igaz, amit ételhez-italhoz akar felhasználni az ember, ha nem muszáj, jobb nem megmosni, jobb lesz az íze:)
A virág szárított teája megfázásnál izzasztó és köptető hatású. Továbbá
vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó és veseműködést szabályozó tulajdonságokkal
bír.
Kismamák a 38. hét után bőszen iszogathatják ugyanis állítólag
szülésmegindító hatása is lehet, kivéve nálunk, ugyanis én aztán hiába ittam (ezt is) literszám, Bora nem méltóztatott magától megszületni, de hátha valakinél még beválik :))