Imádom a friss fügét, a nyomába se ér az aszalt változat. Hetek
óta vadászok rá, de se piacon, se boltokban nem láttam. Eddig. Ma viszont
kaptam, méghozzá lila fügét. Szép, érett különlegesen finom példányokat
sikerült kóstolnom. Most kéne mediterrán vidékre utaznunk, ahol ilyen pompás
gyümölcsök teremnek. Idén úgy tűnik maradunk, de a friss füge azért kicsit kárpótol :)).
A füge egyike a legősibb kultúrnövényeknek. Gyakran esik szó
róla az Ószövetségben, amely a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az
"ígéret földjének" legfőbb kincsei közé sorolja. A szárított füge a
római légiók katonáinak fontos úti élelme volt.
Eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi
idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is. Napjainkban esetleg még
Kaliforniában kóstolhatunk belőle. Hazánkban csak ritkán, szélvédett, napos, déli fekvésű
helyeken tud gyümölcsöt hozni.
A füge tápértékét elsősorban káliumtartalma adja.
Fogyasztása elősegíti a vér tisztulását, jó hatással van a gyulladásokra, a vérzékenységre.
Rost és B vitamin tartalma az emésztést és a táplálék felszívódását segíti elő, valamint nyugtatólag hat az idegekre.
És hát nagyon, nagyon finom így frissen.
Szia Réka,
VálaszTörlésnekem valahogy eddig kimaradt, hogy te blogot írsz, sosem került szóba:) Csak pár bejegyzést tudtam most elolvasni, nagyon jó, olvasni foglak ezentúl:)
Puszi!
:))), köszönöm kedves Naspolya, várlak!
TörlésÉn meg örömmel olvasom, hogy a visegrádi csodakertedben még mindig mennyi finomság terem! :)
Puszi: Réka