A legózás, várazás, rajzolás még elmegy, de hosszú távon a kalandok, az izgalmak, a különböző szerkezetek és túlélő kalandparkos elemek kifejlesztése a menő játék mostanság. Legalább is nálunk. Míg szombaton apa a hétfői szünetet dolgozta le, anya pedig a konyhában főzőcskézett, addig a gyermek kalandparkot épített a nappaliban.
Először persze a bölcs teknőssel Omnitudorral (aki Rumini barátja - itt tartunk pont a mesében) kelt át az óceánon. Az ugrálókötélre rátett piros zsinorral megkötött függeszkedő (vállfa) ekkor már kész.
A következő fázisban azonban a piros zsinór már a kis karabineréhez (ezt pár hete vettük ovi után a csavarboltban...) és nadrágja madzagjához lett rögzítve, mint kibiztosítás. A szőnyegen még Ábel saját fejlesztésű, víz alatti motorja látható, amit András kollégámnak tervezett :).
Végül az egész szoba mocsárrá változott, így csak a fövenyeken (kisszékeken) keresztül lehetett A-ból B-be eljutni. Itt azért már leállítottam a túlélést, mert a fiókba becsukott és a székre rákötözött ugrálókötél nem egy 20kg-os gyereknek való, így ezt a kalandpályát a továbbiakban a plüssállatok élvezhették csak.
A hétvégi izgalmakat már csak apa 32 gyertyás előszületésnapi tortájával lehetett fokozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése