Januárban Ábel elkezdett iskola előkészítőre járni. Minden hétfőn játékos formában ismerkednek a leendő iskolával, a tanító nénivel. Rajzolnak, feladatokat oldanak meg, beszélgetnek, jelentkeznek, barátkoznak. Persze nagyon tetszik neki ez az egész, az egyetlen gondja, hogy hamar eltelik a 45 perc. Reméljük lelkesedése sokáig kitart!
Névnapjára sakkot kapott tőlünk, így Mikivel esténként tanulják a szabályokat és jókat játszanak, már egész ügyes. Úgy tűnik, már csak én nem tudok sakkozni a családban.
Nem mellesleg az ügyes és okos nagycsoportosunk gyönyörűen rajzol. A héten pont egy űrbázist:
De ez az ügyes és okos nagycsoportos néha egész megváltozik: délelőtt az óvoda udvarán például sárban dagonyázó kismalac szeret lenni. Hiába beszélek neki szép szóval, magyarázom, hogy kicsit jobban figyeljen oda a drága pénzen vett ruháira, ezek az intelmek remekül leperegnek róla. Persze benne van a pakliban, hogy elesik, néha esetleg letérdel, de amit őkelme művel a sínadrágjaival az leírhatatlan. Az óvó nénik elmesélik, hogy kúszik, csúszik, hempereg a földön, hiába kérik, hogy vigyázzon a ruhájára, mindig egy varacskos disznót vagyok kénytelen délután hazaszállítani.
Bár már rutinosan viszem a váltónadrágot, de akkor is, ezt mosással már nem lehet bírni, egyrészt nem szárad meg időben, másrészt ezeken a nadrágokon olyan sárréteg van, amit így nem lehet betenni a mosógépbe, hanem a kádban kell előkezelésben részesíteni, áztatni, zuhanyozni, kaparni, dörzsölni....
Hétfőn viszont betelt a pohár, innentől a kis varacskos disznóm saját maga mossa ki a gúnyáját, ha nem vigyáz rá, természetesen a délutáni játszás kárára. A pedagógiai módszer úgy tűnik megtette hatását, mivel tegnap már 90%-kal kevesebb koszt gyűjtött be, épp csak kicsit homályos a térde az éppen aktuális nadrágjának, így hosszú idő óta először végre kétszer vehetett fel egy nadrágot, a másik kettő pedig holnapra meg tud száradni és ma nem kell mosni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése